Mese
paya - Hogymikvannak, Minden cikk - 2007.02.20.
Egyszer volt, hol nem volt…
Élt egy sün a Nagy Kerek Erdő közepén. Szerették az erdő vadjai, mert szúrós bundája ellenére hatalmas szíve volt. Ott segített, ahol tudott a társainak. Volt, hogy a borz feleségének a talpából húzta ki a tüskét, máskor segített a mosómedve mosodájában, meg a hiéna ágyát javítgatta. Néha meg elmentek a medvéhez, és jól berúgtak együtt, minden mézsört megittak.
Mindig vidám volt, minden örömét, minden bánatát megosztotta a barátaival. És azt gondolta, hogy ez így van jól.
Aztán egyik reggel arra ébredt, hogy egyedül van, és ami neki fontos, azért senki sem tesz semmit. Javasolt, kiröhögték. Hívott, nem jöttek. Várta, nem hívták. Ott volt, csodálkoztak.
Elgondolkodott… Nem biztos, hogy amit ad, azért viszonzásul kap is valamit?
Ettől a pillanattól kezdve megváltozott az élete: ha sütött is a nap, akkor is borús volt az ég. Sehogyan sem tudott napirendre térni. Keserűen szemlélt mindent. Teltek múltak a hetek, hónapok. Eközben a többi erdőlakó meg volt győződve arról, hogy a sün megsértődött, vihar dúl az agyában, hisztis.
Csak arra nem emlékeztek, hogy a sünnek is van lelke, néha neki is jól esne a törődés…