nagyfül – vigyor – csíkszem

Menyét
paya - Hogymikvannak, Minden cikk - 2007.09.10.

“– Halló – mondta Malacka –, mit csinálsz?
– Vadászom – mondta Micimackó.
– Mire vadászol?
– Lábnyomokra – mondta Micimackó rejtélyesen.
– Miféle lábnyomokra – mondta Malacka, és lemászott hozzá.
– Én is ezt kérdezem magamtól.
– No és mit gondolsz, mit fogsz felelni a kérdésedre?
– Kitérő választ fogok adni egyelőre – mondta Micimackó. No most ide nézz! – Egyenesen lemutatott a földre, lába elé. Mit látsz itt?
– Lábnyomokat – mondta Malacka –, sőt azt hiszem, karmok nyomát. – Füttyentett. – Tyű, Mackó! Lehetségesnek tartod, hogy ez egy… egy… egy menyét?
– Lehetséges – mondta Mackó. – Néha menyét, néha nem menyét. Az ember sohase tudhassa ezeknél a lábnyomoknál.”
(A.A. Milne – Micimackó, részlet)

Nos, én valódi menyétet láttam.

Történt, hogy vasárnap este, 10 óra felé az erkélyen füstöltem, amikor egy menyét jelent meg az udvar bejáratánál. Óvatosan araszolt beljebb és beljebb, a garázsok sarkánál megállt, szétlesett, majd egy huszáros hajrával becsusszant a szélső kocsi alá.

Ekkor ugyan elvesztettem, de nagyon figyeltem, és reméltem, hogy még megpillantom.

Eltelt 5-6 perc, amikor a szemközti lakók egyike hazaért kocsival, és történetesen a “menyétes” autó mellett állt meg. Kiszállt, és a feleségével pakolni kezdett.

A menyét – gondolom – lapulva figyelhette az eseményeket, de nem láttam, hogy menekülne. Már-már azon voltam, hogy valahogy mégis megszökött, de ebben a pillanatban mint a villám, átsurrant menyét a “mi oldalunkra”. Ott még egy pillanatra megláttam, ahogy átlopakodik egy másik kocsi alá.

Feszülten figyeltem. Minden zajra felkaptam a fejem, de csak nem a menyét akart lenni. De aztán hirtelen rohammal eltűnt a kukák mögött.

Álmomban sem gondoltam, hogy az erkélyen pipázgatva, 15-20 percig egy menyétet fogok megfigyelni. Nagyon érdekes volt!