nagyfül – vigyor – csíkszem

Veszprém csudaszép
paya - Minden cikk, Szűkebb hazánk - 2005.11.10. - Kommentek

A “Szűkebb hazánk…” rovat következő állomása Veszprém.

Nemhogy egy post, egy egész könyv nem lenne elég Veszprém értékeinek taglalásához.
Nem is vállalkozok erre a feladatra.

Csupán “csak” a Benedek-hegy magasságából fürkésztem körbe-körbe a város panorámáját.
Nem tudom, hogy a kedves olvasó mikor tette tiszteletét utoljára e monumentális kavicson, én már sok évvel ezelőtt… És milyen kár!

Gübics

Úgy a keleti, mint a nyugati oldalában megbúvó sétány – megkockáztatom – az ország városaiban egyedülálló pihenőhely, a zaklatott városi népeknek kiváló! És ha még vesszük a fáradtságot és tovább gyaloglunk a Séd völgyében, találhatunk hasonló, kikapcsolódásra, feltöltődésre alkalmas gyöngyszemeket (régi Vidámpark, Kiskuti, Laczkó-forrás, Ördögszikla, stb.)
Mozgásra fel, tisztelt Olvasó, ne a blogomat olvasgasd, hanem csomagold össze a családodat a barátaiddal együtt, és irány a kirándulovka!

Punnyadovka

Nagyvázsony
paya - Minden cikk, Szűkebb hazánk - 2005.10.12. - 7 komment

Elkezdek egy sorozatot, amelyben szűkebb hazánk, a Bakony és a Balaton-felvidék településeit, természeti értékeit járom be, képeket készítek és pár szóban megosztom élményeimet veletek…

Első állomásom Nagyvázsony.
Fogadjunk, hogy mindenkinek a tapolcai útról is látható Kinizsi vár jut eszébe, ja persze Kinizsi Pál maga…
Ennek ellenére nem egy-látnivalós község.

Vázsonykő vára
A várral kezdek, mivel 19 (!) éve jártam ott utoljára.
Nos, nem sokat változott azóta… Talán kevesebb kiállítási tárgy van a 4 emeletes lakótoronyban, de találtam minimál-dizájn lovagi torna színhelyet (kb. 2 póni fér el, meg egy maréknyi hupikék törpike…). A vár vizesárka még mindig ugyanolyan, egy 1,5 kilós szivárványos pisztránggal felturbózva. ja, és még mindig nem értem, hogy emberek hogyan tudtak lakni abban a kegyetlenul sivár lakótoronyban…

Ennél többet asszem nem kell mondani a várról…

Postamúzeum
Nem sokan tudnak arról – szerintem – , hogy létezik a vár tőszomszédságában egy postamúzeum is, amit 2004-ben az év múzeumának választottak.
A hőskortól (postakocsik) egészen a mobil távközlésig mindent felölel a gyűjtemény. Voltak dugdozós telefonközpontok és mobiltelefonok is. Nem vagyok egy nagy múzeumbuzi, de kifejezetten tetszett.
Ez volt a kedvencem:

Miklós

Kolostorrom
A faluszéli köztemetőt elhagyva, az erdő mélyére kanyargó gyalogösvényen 200 métert sétáltam, így jutottam el Nagyvázson szerintem legszebb látnivalójához, a Pálos kolostor-romhoz. Gyönyörű erdőben, hatalmas tisztáson áll az 1552-ben felrobbantott, majd a múld század közepén feltárt és konzervált rom. Több kialakított tűzrakóhely csalogat szalonnasütésre, piknikre (és persze sörözni… ). A fene sem gondolná, hogy ilyen szép helyek vannak egy köpésre a lakóhelyünktől…

Friss levegő, lőporszag, egészséges élet…

Megtudtam még, hogy Nagyvázsonyban született a magyar rajzfilmgyártás atyja, Mátis Kálmán, több lovarda is működik, évente vannak lovasjátékok, valamint egy rakás templom-kocsma kombo is van a községben.

Nagyjából ennyi.
Ja, és ha valaki a várhoz megy ősszel, ne felejtsen el a mellette álló diófa terméséből csemegézni.
Nagyon finom.