Péntekről

Kedves Bence!

Nagyon köszönöm Neked és a többieknek a frankó péntek estét!

Hogy legyen mit írnom…

...elmentünk tegnap hatan szalonnát sütni a Laczkó-forráshoz.
Elképesztően jó idő volt, bár az elején mé egy kicsit csöpögött az eső.
Hajnival előbb értünk ki, mint Ancsi, Zsuzsa, Jocó és Bálint, így mi addig megraktuk a tüzet. Illetve megraktuk volna, ha vittünk volna magunkkal gyufát. De áthidaltuk a problémát, egy közelban lakó nénitől kaptunk egy dobozzal.
Vígan lobogott már a tűz, amikor Bálinték megérkeztek fél 5 körül.
Zsuzsa és Jocó Miskolciak, tanultunk tőlük néhány érdekes trükköt, pl. juhtúrós kenyérre csöpögtetik a szalonnazsírt, és úgy eszik meg. Elképesztően finom!
Este 7-ig maradtunk, majd lógó hassal hazavánszorogtunk.
Képek itt!

Lesz mit innunk jövőre!

Pár posttal ezelőtt azon keseregtem, hogy mennyire kevés lett az idei szőlőtermés.
Nos, múlt héten szüreteltük le a szentgyörgyvári szőlőt (othello, tiszta!), szerdán és pénteken pedig Édesapámmal együtt préseltünk.

920 l lett! (Viszonyításképpen: tavaly 540 l volt…)

A cukorfokkal már nem volt ilyen szerencsénk – ahogy idén senkinek sem… 14-es…

A sok munkát ellensúlyozta a gyönyörű környezet, a csend, a tiszta levegő. Nagyon szép környezetben fekszik a szőlőnk, íme:


A pince

Műszem, pilla

Megakadt egy reklámon a szemem: szempillaspirált tukmált szeretett oldalbordáinknak.
Ami igazán felkeltette a figyelmem, az a reklám utolsó mondata volt:

“12-szer dúsabb szempillák!”

Vizuális típus vagyok, így nem csoda, hogy szemeim előtt azonnal megjelent egy álomszép, gyönyörűen, ámde szolídan sminkelt lány, orbitális, kiszeltündesített (Kazinczy forog a sírjában) szempillákkal.

Hogy a mérnök is szóljon belőlem: nem voltam rest, és megmértem saját szempilláim sűrűségét.
Mikroszkóp, valamint mikrométer hiányában csak kb. értékekkel rendelkezem: a szemhéjam minden centiméterére 20 szempilla esik. Szempilláim vastagsága, szintén sacc/kb, 0,1mm.

Rövidke fejszámolás után még az örök matek-ketteseknek is felsejlik a végeredmény, hogy a fent említett szempillaspirál használata után szempilláim (akár) 1,2mm vastagokká is válhatnak.
Ez – a sűrűséget is figyelembe véve – még nagytiszteletű Kiszel művésznő szemöldökét is kenterbe veri – pedig a szemöldökszőr legalább 3-szor vastagabb a szempillánál…

Hogy a kevésbé vizuális típusú olvasók is el tudják képzelni, – bár nem vagyok egy photoshop-mágus – elkészítettem egy elcsépelt előtte-utána képet, íme:

Tegyük fel, hogy egy szép napon szeretett barátnőnk egy laza sminkelés után ilyen szemekkel lavírozna felénk…

Ugye ti is kiröhögnétek?

Nagyvázsony

Elkezdek egy sorozatot, amelyben szűkebb hazánk, a Bakony és a Balaton-felvidék településeit, természeti értékeit járom be, képeket készítek és pár szóban megosztom élményeimet veletek…

Első állomásom Nagyvázsony.
Fogadjunk, hogy mindenkinek a tapolcai útról is látható Kinizsi vár jut eszébe, ja persze Kinizsi Pál maga… :)
Ennek ellenére nem egy-látnivalós község.

Vázsonykő vára
A várral kezdek, mivel 19 (!) éve jártam ott utoljára.
Nos, nem sokat változott azóta… :) Talán kevesebb kiállítási tárgy van a 4 emeletes lakótoronyban, de találtam minimál-dizájn lovagi torna színhelyet (kb. 2 póni fér el, meg egy maréknyi hupikék törpike…). A vár vizesárka még mindig ugyanolyan, egy 1,5 kilós szivárványos pisztránggal felturbózva. ja, és még mindig nem értem, hogy emberek hogyan tudtak lakni abban a kegyetlenul sivár lakótoronyban…


Ennél többet asszem nem kell mondani a várról…

Postamúzeum
Nem sokan tudnak arról – szerintem – , hogy létezik a vár tőszomszédságában egy postamúzeum is, amit 2004-ben az év múzeumának választottak.
A hőskortól (postakocsik) egészen a mobil távközlésig mindent felölel a gyűjtemény. Voltak dugdozós telefonközpontok és mobiltelefonok is. Nem vagyok egy nagy múzeumbuzi, de kifejezetten tetszett.
Ez volt a kedvencem:


Miklós

Kolostorrom
A faluszéli köztemetőt elhagyva, az erdő mélyére kanyargó gyalogösvényen 200 métert sétáltam, így jutottam el Nagyvázson szerintem legszebb látnivalójához, a Pálos kolostor-romhoz. Gyönyörű erdőben, hatalmas tisztáson áll az 1552-ben felrobbantott, majd a múld század közepén feltárt és konzervált rom. Több kialakított tűzrakóhely csalogat szalonnasütésre, piknikre (és persze sörözni… :) ). A fene sem gondolná, hogy ilyen szép helyek vannak egy köpésre a lakóhelyünktől…


Friss levegő, lőporszag, egészséges élet…

Megtudtam még, hogy Nagyvázsonyban született a magyar rajzfilmgyártás atyja, Mátis Kálmán, több lovarda is működik, évente vannak lovasjátékok, valamint egy rakás templom-kocsma kombo is van a községben.

Nagyjából ennyi.
Ja, és ha valaki a várhoz megy ősszel, ne felejtsen el a mellette álló diófa terméséből csemegézni.
Nagyon finom.

[1] 2 3 » ... utolsó oldal »

Imhotep theme by Chris Lin, modified by paya, drawing by Grizligéza
Powered by Wordpress.