Péntekről
paya - Minden cikk - 2005.10.31. - 3 komment
Kedves Bence!
Nagyon köszönöm Neked és a többieknek a frankó péntek estét!
Kedves Bence!
Nagyon köszönöm Neked és a többieknek a frankó péntek estét!
...elmentünk tegnap hatan szalonnát sütni a Laczkó-forráshoz.
Elképesztően jó idő volt, bár az elején mé egy kicsit csöpögött az eső.
Hajnival előbb értünk ki, mint Ancsi, Zsuzsa, Jocó és Bálint, így mi addig megraktuk a tüzet. Illetve megraktuk volna, ha vittünk volna magunkkal gyufát. De áthidaltuk a problémát, egy közelban lakó nénitől kaptunk egy dobozzal.
Vígan lobogott már a tűz, amikor Bálinték megérkeztek fél 5 körül.
Zsuzsa és Jocó Miskolciak, tanultunk tőlük néhány érdekes trükköt, pl. juhtúrós kenyérre csöpögtetik a szalonnazsírt, és úgy eszik meg. Elképesztően finom!
Este 7-ig maradtunk, majd lógó hassal hazavánszorogtunk.
Képek itt!
Pár posttal ezelőtt azon keseregtem, hogy mennyire kevés lett az idei szőlőtermés.
Nos, múlt héten szüreteltük le a szentgyörgyvári szőlőt (othello, tiszta!), szerdán és pénteken pedig Édesapámmal együtt préseltünk.
920 l lett! (Viszonyításképpen: tavaly 540 l volt…)
A cukorfokkal már nem volt ilyen szerencsénk – ahogy idén senkinek sem… 14-es…
A sok munkát ellensúlyozta a gyönyörű környezet, a csend, a tiszta levegő. Nagyon szép környezetben fekszik a szőlőnk, íme:

A pince
Megakadt egy reklámon a szemem: szempillaspirált tukmált szeretett oldalbordáinknak.
Ami igazán felkeltette a figyelmem, az a reklám utolsó mondata volt:
“12-szer dúsabb szempillák!”
Vizuális típus vagyok, így nem csoda, hogy szemeim előtt azonnal megjelent egy álomszép, gyönyörűen, ámde szolídan sminkelt lány, orbitális, kiszeltündesített (Kazinczy forog a sírjában) szempillákkal.
Hogy a mérnök is szóljon belőlem: nem voltam rest, és megmértem saját szempilláim sűrűségét.
Mikroszkóp, valamint mikrométer hiányában csak kb. értékekkel rendelkezem: a szemhéjam minden centiméterére 20 szempilla esik. Szempilláim vastagsága, szintén sacc/kb, 0,1mm.
Rövidke fejszámolás után még az örök matek-ketteseknek is felsejlik a végeredmény, hogy a fent említett szempillaspirál használata után szempilláim (akár) 1,2mm vastagokká is válhatnak.
Ez – a sűrűséget is figyelembe véve – még nagytiszteletű Kiszel művésznő szemöldökét is kenterbe veri – pedig a szemöldökszőr legalább 3-szor vastagabb a szempillánál…
Hogy a kevésbé vizuális típusú olvasók is el tudják képzelni, – bár nem vagyok egy photoshop-mágus – elkészítettem egy elcsépelt előtte-utána képet, íme:

Tegyük fel, hogy egy szép napon szeretett barátnőnk egy laza sminkelés után ilyen szemekkel lavírozna felénk…
Ugye ti is kiröhögnétek?
Elkezdek egy sorozatot, amelyben szűkebb hazánk, a Bakony és a Balaton-felvidék településeit, természeti értékeit járom be, képeket készítek és pár szóban megosztom élményeimet veletek…
Első állomásom Nagyvázsony.
Fogadjunk, hogy mindenkinek a tapolcai útról is látható Kinizsi vár jut eszébe, ja persze Kinizsi Pál maga…
Ennek ellenére nem egy-látnivalós község.
Vázsonykő vára
A várral kezdek, mivel 19 (!) éve jártam ott utoljára.
Nos, nem sokat változott azóta…
Talán kevesebb kiállítási tárgy van a 4 emeletes lakótoronyban, de találtam minimál-dizájn lovagi torna színhelyet (kb. 2 póni fér el, meg egy maréknyi hupikék törpike…). A vár vizesárka még mindig ugyanolyan, egy 1,5 kilós szivárványos pisztránggal felturbózva. ja, és még mindig nem értem, hogy emberek hogyan tudtak lakni abban a kegyetlenul sivár lakótoronyban…

Ennél többet asszem nem kell mondani a várról…
Postamúzeum
Nem sokan tudnak arról – szerintem – , hogy létezik a vár tőszomszédságában egy postamúzeum is, amit 2004-ben az év múzeumának választottak.
A hőskortól (postakocsik) egészen a mobil távközlésig mindent felölel a gyűjtemény. Voltak dugdozós telefonközpontok és mobiltelefonok is. Nem vagyok egy nagy múzeumbuzi, de kifejezetten tetszett.
Ez volt a kedvencem:

Miklós
Kolostorrom
A faluszéli köztemetőt elhagyva, az erdő mélyére kanyargó gyalogösvényen 200 métert sétáltam, így jutottam el Nagyvázson szerintem legszebb látnivalójához, a Pálos kolostor-romhoz. Gyönyörű erdőben, hatalmas tisztáson áll az 1552-ben felrobbantott, majd a múld század közepén feltárt és konzervált rom. Több kialakított tűzrakóhely csalogat szalonnasütésre, piknikre (és persze sörözni…
). A fene sem gondolná, hogy ilyen szép helyek vannak egy köpésre a lakóhelyünktől…

Friss levegő, lőporszag, egészséges élet…
Megtudtam még, hogy Nagyvázsonyban született a magyar rajzfilmgyártás atyja, Mátis Kálmán, több lovarda is működik, évente vannak lovasjátékok, valamint egy rakás templom-kocsma kombo is van a községben.
Nagyjából ennyi.
Ja, és ha valaki a várhoz megy ősszel, ne felejtsen el a mellette álló diófa terméséből csemegézni.
Nagyon finom.
[1] 2 3 » ... utolsó oldal »
Imhotep theme by Chris Lin, modified by paya, drawing by Grizligéza
Powered by Wordpress.