nagyfül – vigyor – csíkszem

Hétvége
paya - Minden cikk - 2007.01.15. - 2 komment

Iszogattunk, bár Gazsi nem jött…

Pénteken változatosságképpen nálunk ment a póker, tehermentesítve Erdit. Sokan voltunk, majd a karácsonyfa helyén is lehetünk jövő héten.
Szombaton szülinapi ebéd, fincsi volt, köszi Anya! Különösképpen a vargányás őzcomb volt kiváló meg a szokásos mogyorótorta.
Este Zachar kolléga és becses neje tette tiszteletét kicsiny albérletünkben. Marha jól szórakoztunk, remélem ők is!

Nagyjából ennyi…

29
paya - Minden cikk - 2007.01.9. - 12 komment

Oscar
paya - Hogymikvannak, Minden cikk - 2007.01.5. - 27 komment

Mennyire is különbözünk itt, az Öreg Kontinensen az Újvilágtól! Hjja, és mennyire örülök neki!

Itt van ez a film, az Oscar. Főszerepben Stalloneval, aki – valljuk meg őszintén – nem a színészi képességeiről híres. Hogy mégis sikerült a kényszerből jó útra tért gengsztert hónaljszag nélkül megformálnia, annyira meglepte az amerikai közönséget, hogy hatalmas bukás lett a végeredmény. Nem értékelték, nem is képesek rá. Mind hülye (a kevés kivételnek tisztelet, de vastagon erősítik a szabályt, meg amúgy is Európából költöztek oda…)

Bevallom, nekem az egyik kedvenc filmem. Eltalált karakterek, csavaros történet kellően sok csattanóval. Inkább érzem európainak az egészet, mint egy csikágói gegsztertörténetnek. Ehhez persze hozzásegít a hibátlan magyar szinkron -mint oly sok más esetben is.

Lehet, hogy ez a siker titka?

Merthogy sok filmes bukásból szerény hazánkban majdhogynem kultuszfilmet faragott a sok Tomasevits Zorka, Sostarics Ágnes, Dezsőffy Rajz Katalin, és sok-sok más, kiváló szinkron szakember. És akkor nem beszéltem még (és most nem is fogok) a hatalmas szinkronhangokról! (személyes kedvencem Galambos Péter…)

Szóval, Angelo Provolone nagy alakítása – szerintem – Stallonenak.

Papír laptop
paya - Hogymikvannak, Minden cikk - 2007.01.3. - 4 komment

Az életem nyitott könyv(=lsd. cím), ezt mindenki tudja.
Apu megszólított, így – kicsit megcsúszva – közlöm én is azt a néhány dolgot, amit nem nagyon tudnak rólam:

– asszem csak egy hangyapöcsnyin múlott, hogy most teljesen analfabéta legyek az informatikához, mivel nem vettek fel az ELTE történelem bölcsész szakára. – majdnem 9 évig nem tudtam sírni, miután meghalt a bátyám. Egy betegséget is köszönhetek ennek. – egy sérülés törte ketté az ígéretes futballkapus karrieremet, miután egy kapusedzésen mindkét térdem elkezdett rakoncátlankodni. Csernyánszki (LOKI), Végh (MTK) voltak ott éppen, valamint a kapusedző, Kakas László (Vasas, FTC, válogatott).

A végére hagytam a legfontosabbat: fésű volt a jelem az óvodában…

Boldog új év
paya - Minden cikk - 2007.01.2. - 3 komment

A tavalyi sem volt rossz, de most ne legyünk átlagos magyarok, és nézzünk előre. Mit is várhatunk, várhatok 2007-től?

Mindjárt az elején egy rosszhír: az idei havazás az érdeklődés hiányában elmarad. Legalábbis eddig jelét sem láttuk az igazi télnek. A sógorok panaszkodnak is miatta.
Azért, mire megyünk Stuhleck-be, leszakadhatna az ég, és nem Machinenschnee lesz a talpunk alatt.

Nagy sportesemény nincs idén, kisebbekből viszont nem lesz hiány: Kontinentális Kupa Fehérváron, az Alba Volán ismét Európa legjobbjaival játszhat; férfi kézilabdásaink Gál Gyulus vezérletével a világbajnokságon domboríthatnak.

És még csak január vége lesz ekkor. Nem is sorolom tovább. Lusta vagyok, különben is, a napi sportszennylap megírta az egész éves sportnaptárat.

És rólam is egy kicsit.

Nagy terveim vannak, ha megvalósulnak, azt Kedves Olvasó, Te tudod meg először! És, hogy ne csak sötétben tapogatózz, néhány címszó, korántsem a megvalósítás sorrendjében: baseball, kézilabda, bogrács, puding, szalonna, sí, tenger, lakás.

Addig is türelem, főleg nekem, de igencsak nagy adag!

Mindenkinek boldog új esztendőt kívánok!