nagyfül – vigyor – csíkszem

Koli
paya - Hogymikvannak, Minden cikk - 2007.02.28. - Kommentek

Tegnap este Bendegúz cimborámnál iszogattunk, és felidéztük a koliban töltött 2 évet.

-Mit csinálnak, uraim?
-Khm, uh, hehe…. a Holdat ugatjuk…hehe. Talán hangosak voltunk?
-Így is lehet mondani…
-Mióta figyel bennünket?
-Elég régóta. Na, mindenki menjen aludni…
—
“Képzeld, ezek a hülyék kihánytak az ablakon! Persze, mindenki csinált már ilyent, de ők lebuktak. Reggelre megfagyott és hanyattesett rajta a koliigazgató!”
—
“Uraim, máshonnan nem jöhetett a borotvahab, csak a maguk ablakából! Miért csinálták? Tudják mit, nem akarom tudni! Itt vannak a szerszámok, pucolják le a kollégium faláról!”
—
“Bazz, miért hozod le az ágyneműt? Az az enyém, csak a huza… asztakurva! Megöltél valakit? Micsoda!? Soha többet nem kapod meg a szobát! Mensiző csajjal… Még jó, hogy az ágyam nem lett olyan…”

Nos, ilyesmikről esett szó...

Nyomjad, haver, berszerker!
paya - Hogymikvannak, Minden cikk - 2007.02.26. - 4 komment

Itt a leírás, nem csak hadováltam róla.

Torkos 2x
paya - Hogymikvannak, Minden cikk - 2007.02.23. - Kommentek

Tegnap torkoskodtunk, de nem féláron.Zachar kollégával és kedves feleségével négyesben mexikói kaját ettünk. Taco, burrito, minden. Isteni volt!

A másik torkos Hajni, akinek begyulladta a torka. Beteg. De azért a hangulata jó.

És a végére egy kis meglepetés (bár lehet, hogy a sportos kollégák blogjára jobban illene).

Allways look on the bright side of life! (Hallod, paya?!)

Kompenzálok
paya - Buli, Minden cikk, Sportolós - 2007.02.21. - 8 komment

Borúra derű, ahogy mondani szokták…

Holnap Torkos Csütörtök lesz, ennek megfelelően engedünk a csábításnak, és torkoskodunk, kötelező jelleggel.
Már tavaly is fehívták a figyelmem, de végül nem mentünk. Holnap viszont sima liba! Degeszre zabálom magam, Hajni készülj, úgy kell hazavinned!

Tegnap meccset néztünk Grizlivel, de előtte jól kidumáltunk minden aktuális alomközeli és más történést. Nagyon jólesett! A kézilabdára megint 3x annyi idő jutott, mint másra, megegyeztünk ismét, hogy Iváncsik Tomika kell a kedvenc csapatunkba (ami persze nem a Szeged… vagy ahogyan egykori kollégám szokta mondani: Észak-Belgrád…). Meg azon keseregtünk, hogy Stanyicli Pekingig szövkap marad… Jó hír, hogy utána szétrúgok mindenkit, aki maradásra akarná bírni.

Más most nem jut eszembe. Lapozhatsz!

Mese
paya - Hogymikvannak, Minden cikk - 2007.02.20. - Hozzászólások kikapcsolva

Egyszer volt, hol nem volt…

Élt egy sün a Nagy Kerek Erdő közepén. Szerették az erdő vadjai, mert szúrós bundája ellenére hatalmas szíve volt. Ott segített, ahol tudott a társainak. Volt, hogy a borz feleségének a talpából húzta ki a tüskét, máskor segített a mosómedve mosodájában, meg a hiéna ágyát javítgatta. Néha meg elmentek a medvéhez, és jól berúgtak együtt, minden mézsört megittak.
Mindig vidám volt, minden örömét, minden bánatát megosztotta a barátaival. És azt gondolta, hogy ez így van jól.

Aztán egyik reggel arra ébredt, hogy egyedül van, és ami neki fontos, azért senki sem tesz semmit. Javasolt, kiröhögték. Hívott, nem jöttek. Várta, nem hívták. Ott volt, csodálkoztak.

Elgondolkodott… Nem biztos, hogy amit ad, azért viszonzásul kap is valamit?

Ettől a pillanattól kezdve megváltozott az élete: ha sütött is a nap, akkor is borús volt az ég. Sehogyan sem tudott napirendre térni. Keserűen szemlélt mindent. Teltek múltak a hetek, hónapok. Eközben a többi erdőlakó meg volt győződve arról, hogy a sün megsértődött, vihar dúl az agyában, hisztis.

Csak arra nem emlékeztek, hogy a sünnek is van lelke, néha neki is jól esne a törődés…