A bajnokság második fele vereséggel kezdődött, 11-7-re kikaptunk az Érdtől.
Semmi sem jött össze, én 3 inningen keresztül “erősítettem” a csapatot. Remélem nem egy hullámvölgy kezdete, jó lenne hasonlóan sikeresen teljesíteni a többi meccset, mint tavasszal.
Tegnap kiegyenlített a Pick-Szeged a bajnoki döntőn, kétszer is. Egyszer a meccs végén, egyszer pedig a párharcban.
Sajnos minden megtörtént ezen a meccsen, ami miatt utálatos játék a kézilabda. Persze, lehet jönni azzal, hogy férfias, kemény játék, de akkor miért lehetett sokkal jobban élvezni a Rhein-Neckar Löwen elleni meccseket? Miért nem “a játék küzdő jellege” dominált?
Rossz irányba tart a magyar kézilabda, mind férfi, mind női vonalon. A durvaság eluralkodott a pályán, tisztelet az egyre kevesebb kivételnek. A bírói kar nem tart lépést az európai fejlődéssel, nincs világszinten kimagasló bírónk, bíróink. A durva és a kemény játék határa teljesen elmosódni látszik…
A játékosok többsége képtelen elfogadni, hogy ők példaképek, és hogy egy jó játékos nem csak a kézilabdatudása miatt jó, hanem a fegyelmezettsége miatt is. Nem tudom elfogadni, hogy amíg például Iváncsik Gergő ugyanolyan pofonért nem üt vissza, addig Illés Feci rúg… Nincs olyan provokáció, aminek fel kellene ülni… És ez csak a saját házunk tája!
A szövetség töketlenül vergődik az események sodrában, képtelen az erős kezű beavatkozásra. Ha kell, szezon szintű eltiltásokkal kellene élniük, hogy ezen az úton ne a rossz irányba menjen tovább a magyar kézilabda.
Sportolós volt, a szó konkrét és átvitt értelmében is.
Szombaton, Grizli közreműködésével, megtekintettük a férfi kézilabda bajnoki döntő harmadik mérkőzését. Csapatunk behúzta a kötelezőt. Nyögvenyelősen kezdődött, aztán az úthenger beindult.
A meccs után még belepislantottunk a NY Yankees – NY Mets rangadóba, a Mets nyert 7-4-re, 9 inningben. Ezek a fiúk nem csirkehúson erősödtek meg…;)
Vasárnap szintén baseball, Vámos-Jászberény. Ez is nehezen indult, aztán lejöttem a dombról, és győztünk is… 
Megint nem ment valami fényesen, de azért nem panaszkodom, nyertünk, és kész.
Ezen a héten, szombaton, Vámos-Érd.
Tegnapelőtt kerékpároztunk (bazeg, de ritkán használjuk, és milyen szép magyar szó!) Hajnival és Bendegúzzal.
Az első ilyen jellegű aktivitás volt idén, nem akartunk nagyon belecsapni a lecsóba, de Sinka úr rábeszélt minket egy gyönyörű hely szemrevételezésére. Nem is bántuk meg!
A kerekezés mindenekfelett legnagyobb pozitívumának a hazafele a Kádárta Vendéglőben (ex-Fatehén) elfogyasztott kisfröccs-velőspiritós kombó bizonyult…
Találtam egyet, akiről nem is sejtettem, hogy az.
Történt, hogy egy társaságban el találtam mondani Dávidka hétvégi viccét:
Jézus, vállán a kereszttel, vonaglik fel a Golgotára. Halálosan kimerült, véres, izzadt.
Magához inti Pétert:
-Mit parancsolsz, Mester!
-Nézd, Péter, – emeli fel a kezét – innen látszik a házatok.
És volt Ő, aki annyit mondott: én nem tudok Jézusos viccen nevetni!
Előrebocsátom, tisztelem mások vallását, amíg megtéríteni nem próbálnak. De kérem, hova vezet az, ha nem tudunk nevetni egy olyan – minden kétséget kizáróan ártalmatlan – viccen, mint a fenti?
Nem hiszem, hogy a világ előrefelé ment valaha is a túlbuzgó vallásosságtól. Sőt, megkockáztatom, csak az elmaradottság konzerválására alkalmas.
A hit fura dolog. Spirituális, vonzalom a megmagyarázhatatlan megmagyarázására. Mindenki hisz valamiben. Csak néha nem tudja, hogy hova is köthető, vannak-e rajta kívül követői.
A mai, tömeges vallások bizonyosan túlhaladottak, nem a kor követelményeinek megfelelőek. Az átlagos Földlakó nem találja meg bennük a leírást, hogy mi miért is van. A buzgó vallásos meg az átlagos Földlakót nem érti meg, hogy miért nem hisz a tenger kettéválasztásában, meg, hogy mingyá’ világvége, és ha nem hittél veszettül, akkor tüzes lófaszt kapsz a seggedbe, minden reggel, hattól nyolcig.
Mi, akik a Nyugati Civilizáció tagjai vagyunk, el fogunk veszni a süllyesztőben, hacsak nem tanulunk meg nevetni saját magunkon.
[1] 2 3 » ... utolsó oldal »
Imhotep theme by Chris Lin, modified by paya, drawing by Grizligéza
Powered by Wordpress.